2012. október 21., vasárnap

Sokszor vitatkozunk kollégákkal is, de gyerekekkel is. Hogyan tanítsunk, tanuljunk. Egyedül, csoportban? Frontális munkával, kooperatív csoportokkal, projektekkel? Mi a legmegfelelőbb forma? Kell-e az informatika adta lehetőségek az oktatásban, hiszen megvoltunk valaha nélküle is. Igen, régen másképp volt. De mind a társadalom, mind a ránkbízott gyerekek változtak. És mi is sokfélék vagyunk. Így egyetlen megoldás nem adható a problémára. Meg kell találni a saját utunkat ahhoz, hogy eredményesek lehessünk. A magunk számára legmegfelelőbb elegyét a módszereknek. De nem dughatjuk a fejünket a homokba és nem mondhatjuk, jó volt a régi. Mert az igaz, hogy akkor jó volt, de azóta minden megváltozott körülöttünk. És elfogadva, segítve egymást tudunk dolgozni. Főleg ha a társadalom nem tekinti az iskolát kísérleti felületnek. Most ezt, most azt próbáljuk ki. Ha nem jó, majd változtatunk. De a gyerekeken, a jövőnkön nem lehet kísérletezni, szerintem. Meg kell mutatni különböző utakat, és hagyni a pedagógusokat dolgozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell ellenőrzés. Az is kell. Hiszen akik benne vagyunk a tanításban nem biztos, hogy észrevesszük a hibákat. Bíznunk is kellene egymásban, mert akkor könnyebb lenne tanulni egymástól. És még egy fontos gondolat. Mi, pedagógusok merjünk önmagunk lenni a tanteremben. Ahogy egy nagyon tisztelt tanárom mondta. Én nagyon szerettem volna másképp tanítani, tetszett ahogy a barátom csinálta, de nekem az a szerep nem állt volna jól. Nevetségessé váltam volna. Igen. Nem bújhatunk ki a sajátbőrünkből,mert akkor nevetségessé válnánk.


Hogy ne ez legyen a vége! /by DEMOTIVÁLÓ/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése