Az elmúlt héten évfolyamtalálkozón voltam. Ott voltak a gimnáziumi matektanáraim és fizikatanáraim. Büszkén mondták, hogy lám az ő munkájuk eredménye az, hogy ma tanítok. És ez részben igaz is. Hatottak rám. De ért sok más hatás is, ami miatt ezen a pályán vagyok. És érnek ma is hatások, amiért a pályán is maradok.
Mi volt az első hatás? Szerettem a matekot. Fizikából az első évben nem jött át semmi. Tényleg. Aztán kezdett felderengeni, hogy mi is ez, mit is tanulok. És akkor osztálytársaimat kezdtem segíteni. Rájöttem, nem buták, hanem félnek. És arra is, hogy képes vagyok oldani a félelmüket. Sikereik lettek,így nekem is. És az ember gyarló, a sikereknek él....

Már a következő lakótelepi,játszótéri beszélgetésben azt mondtam, tanár leszek. Erre készültem innentől kezdve. Hetedikes voltam.

És szerencsém volt, mert a tervei, álmaim megvalósultak. :)